Valahányszor elfog a bánat a világ állása miatt... a Heathrow reptér utasvárójára gondolok. Kezd elterjedni az az általános vélekedés, hogy a gyűlölet és kapzsiság világában élünk... de én nem így látom. Nekem úgy tűnik, a szeretet mindenütt jelen van. Sokszor nem különösebben méltóságteljes, vagy említésre méltó, de mindig ott van. Apák és fiúk, anyák és lányok, férjek és feleségek...barátok és barátnők, régi cimborák. Mikor a gépek becsapódtak az ikertornyokba... tudtommal a halál előtt álló emberek telefonhívásainak egyike sem a gyűlöletről vagy a bosszúról szólt...mind a szeretet üzenetei voltak. Az az illetlen érzésem van, hogy ha jól körülnézünk, akkor...igazából...szerelem vesz körül minket.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése