Félve néztem rád, te pedig csak mosolyogtál, még most sem tudom elhinni azt a sok jót, amit adtál. És áldom az eget azért a csodáért, mely veled jött, hogy voltál, hisz részedről ez már lehet, eldöntött. De tudd, hogy kellesz, igen, hiányzol, és hidd el, hogy tanultam én minden egyes vitánkból... A vágyam Te vagy, ezért teszem, eltemetlek, de ki kell mondjam tényleg: Eszementen szeretlek!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése